hu
Iratkozz fel a hírlevélre!


Helyreállító igazságszolgáltatás

Facebook
Könyvajánló
Partnerek és támogatók

Regisztrálna?

Megalakult a Magyar Kriminológiai Társaság helyreállító igazságszolgáltatási szekciója

2010. 05. 11.

 

Az új szekció létrehozását hosszú ideje sürgette a tény, hogy a magyar büntető politika számos területén (pl. bűnmegelőzés, pártfogás, áldozat segítés) hatékonyan jelen van a helyreállító szemlélet. A resztoratív igazságszolgáltatás eszközei egyre elfogadottabbá, sőt keresettebbé váltak az elmúlt évek során, ami nagyban köszönhető a magyar kriminológiának.

A Magyar Kriminológiai Társaság ezzel a specifikus szemináriummal kívánja folytatni megkezdett munkáját, hogy teret nyújtson a bűnözéssel és bűnmegelőzéssel foglalkozó szakemberek közötti együttműködésnek, valamint a szemléletformálásnak. A szekció Dr. Hatvani Erzsébet elnökletével a tagok gyakorlati tapasztalatcseréjét és egyes aktuális témák közös feldolgozását tűzte ki célul. Elsődleges feladatának tekinti a sértettek érdekeinek képviseletét, a jóvátétel lehetőségének biztosítását, ill. a mediatív módszerek alkalmazását minél több esetben. Emellett fontosnak tartja a konfliktuskezelési technikák bevezetését olyan területeken, mint oktatás, egészségügy, munkaügy stb.

A május 11-én, a települési mediáció témakörében megrendezett első szekcióülés témavezetője és moderátora Dr. Fellegi Borbála, a Foresee Kutatócsoport ügyvezetője volt. A kerekasztal beszélgetés során a meghívott szakértők egy-egy választott téma köré csoportosítva osztották meg egymással elméleti gondolataikat és gyakorlati tapasztalataikat. A szekcióülés során az OBmB nagy jelentőségű települési mediációs programjának egyes projektjeit tekintették át, ill. felvázolták egy 2011-ben megrendezendő, települési mediációra összpontosító nemzetközi konferencia tematikáját. 

Fellegi Borbála a települési mediáció fontosabb jellemzőit az alábbi pontokban foglalta össze:

"1.    Munkánkat elsősorban a helyi (célcsoportok által megfogalmazott) szükségletek és igények határozzák meg. A beavatkozás során folyamatosan kiemelt ezek megismerése és figyelembevétele a tervezésünkkor.
1. 1. Ez alapján alakul ki az általunk nyújtható projekt célja, eszközei, szolgáltatásai, a beavatkozás intenzitása.
1.2. Ez határozza meg azt is, hogy kit lehet érintettként bevonni a folyamatba.
1.3. Ez azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy oda tudunk menni, ahol a leginkább „ég a ház”. Oda tudunk menni, ahogy megfogalmazódik a segítségünk iránti igény és nyitottság érzékelhető. Ugyanígy, nem biztos, hogy olyan tempóban és mindazok részvételével tudunk dolgozni, amit mi ideálisnak tartanánk, mert minden ehhez hasonló szempont a helyiekben felmerülő szükségletek alapján alakul, és nem a „mi fejünkben” dől el.

2.    Kulcsfontosságú tehát a „reflektív beavatkozás” részünkről: nem kész projekttervvel érkezünk, hanem csak elveket és folyamat-elemeket határozunk meg, a többi döntés már a helyiekkel való együttműködés során alakul ki. Ez a projektmegvalósítás közbeni folyamatos, ill. rendszeres „újratervezést” teszi szükségessé (lsd. agile-planning).

3.    A munkát kicsiben kell kezdeni. Kizárólag így biztosíthatók a szakmai elvek és minőség maradéktalan megvalósulása, ill. a célcsoportra való testreszabás lehetősége. Az egyediségre épülő projektek tapasztalataiból azonban később már kialakíthatók univerzálisabb, nagyobb szinten is alkalmazható protokollok.

4.    Minden konfliktuskezelő folyamat kulcsfontosságú része a közösségépítés, amely elengedhetetlen a közösségérzet kialakulásához. Ha nincs közösségi érzet, nem lesz esély az együttműködésen alapuló konfliktuskezelésre sem. Ez bármennyire is idő- és energiaigényes folyamat mindenki részéről, nélkülözhetetlen, sőt, minél nagyobb a baj, annál inkább biztos, hogy közösségépítéssel kell kezdeni a konfliktuskezelési folyamatot.

5.    A helyi munkában elkerülhetetlen egy – a helyi célcsoport által is – hitelesnek tekintett referenciaszemély bevonása, ő segíthet bizalmat teremteni az érintettek között, ill. a mi csapatunk felé.

6.    Munkánk feltétele, hogy a probléma észlelése, valamilyen szintű tudatosítása már megtörténjen a célcsoportban. Ez feltétele annak, hogy támogatók és partnerek legyenek a közös munkában. Ahol „nincs probléma(észlelés)”, ott mi sem tudunk megoldást hozni.

7.    Ha nincs mit helyreállítani a múltból, a külső, pártatlan közvetítő (facilitátor) szerepe lehet elsődlegesen az, hogy segítsen közös jövőbeni víziót megfogalmazni a célcsoport számára.

8.    Kulcsfontosságú lenne a már tapasztalt mediátorokból, közvetítőkből országos szinten is elérhető, átlátható hálozato(ka)t szervezni és működtetni, hogy meghatározott problémájú célcsoportok (pl. pedagógusok) tudják, hogy környezetükben, közelükben kihez fordulhatnak ilyen segítségért.

9.    Munkánkat lehetőség szerint inter-diszciplináris teamekben végezzük. Ez szintén munka-,  idő- és rugalmassság-igényes elv. Ugyanakkor ezzel megtapasztalható az egyes szakmák önálló és nélkülözhetetlen kompetenciája és eszköztára, láthatóvá válik a különböző szakmák komplementaritása, és az egymástól való közös tanulás lehetősége.

10.    Munkánk lényege egy (sajnos a magyar kifejezés híján angol) szóban összefoglalva: az empowerment. Tevékenységünk akkor eredményes, ha az egyének, a szakmák, az egyes csoportok és az intézmények szintjén is képes (valamekkora) megerősítést adni a bevontak számára: hogy létezésük és munkájuk értékes, és mind egyénként, mind csoportként képesek valami pozitívumot hozzáadni a közösség jövőbeni életéhez."

Az Országos Bűnmegelőzési Bizottság által támogatott települési mediációs projektekről készült összefoglaló innen letölthető.

Az Európai Bűnmegelőzési Hálózat tervezett programjairól további információ itt található.

A szekció célkitűzéseiről itt olvashat bővebben.

 

 

Nincsenek üzenetek

A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezzen be.