Mi történt?
Egy kisvárosban működő társadalmi szervezetnek (Egyesület) hosszas küzdelem után sikerült elérnie, hogy a helyi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala (Hivatal) a város költségvetéséből kutyapiszok - tárolókat helyezett el a városrészben azzal, hogy az Egyesület aktivistái vállalták a kutyapiszok - tárolók ( továbbiakban: objektum) kezelését, megfelelő ürítését, stb.
Kb. 3 hónap felhőtlen üzemelést követően az objektumok a környékbeli fiatalság egy részének kedvenc céltárgyává lettek, az objektumok tartalmát nemcsak hogy kivadászták és szétszórták, hanem azt célirányosan felhasználták autók, lakások bejáratainak dekorálására, üzletek portáljainak díszítésére, stb.
A lakosság haragja az elkövetők mellett az objektumok ellen fordult, mivel azokban látták a bűn melegágyát. A rend helyi őrei / némi noszogatásra/ hajlandóak voltak foglalkozni az üggyel, és bravúros nyomozás eredményeként rövid idő alatt sikerült lokalizálni és tetten érni a tizenéves elkövetőket.
Az alapeset maga jogilag köztisztasági szabályértésnek minősült, azonban a személyükben is érintett lakók nem kívántak feljelentést tenni.
Kik az érintettek?
Az ügy kezelését megnehezítette az érintettek igen nagy száma, akik viszont a felháborodáson túl eleinte nem tanúsítottak túl nagy aktivitást az ügy megoldása érdekében.
Az ügy elsődleges sértettjének az Egyesület érezte magát, aki nem kevés energia befektetés után összedőlni látta az egyik sikeresen indult projektjét.
További sértettnek volt tekinthető a környék lakossága, illetve konkrétan az anyaggal megtámadott lakók.
Bizonyos szempontokból sértett volt maga a Hivatal is, aki anyagilag finanszírozta az objektumok felállítását.
Értelemszerűen érintettek voltak a fiatalkorú elkövetők, illetve az őket képviselő szüleik, továbbá a fiatalok pedagógusai, akik szintén értesültek az eseményekről.
Érintőlegesen érintett volt a városrész köztisztaságáért alapvetően felelős vállalat is, valamint hivatalból érintett a Hivatal szabálysértési előadója.
Kit hogyan érintett az ügy?
Az Egyesület vezetése szomorúan konstatálta, hogy az alapvetően jószándékú elképzelés milyen váratlan fordulatot vett. Alapvetően kérdőjeleződött meg az objektumok hasznossága, ami további dilemmákat okozott. Felmerült, hogy egy társadalmi szervezetnek mennyiben szabad felvállalni közcélú funkciók megvalósítását, illetve az azokban való részvételt, továbbá hogy mennyiben feladat a tájékoztató – felvilágosító, népnevelő tevékenység. Fontos kérdés volt, hogy tegyen-e szabálysértési feljelentést az Egyesület, ami hosszas mérlegelés után végül is megtörtént.
A városrész lakossága az objektumok eltüntetése érdekében kampányolt. A lakosságot elsősorban az érdekelte, hogy az objektumok mielőbb tűnjenek el a közterületről, mivel azok adtak ötletet és lehetőséget a csínytevésekre. Nem túl nagy meglepetésre a lakosság döntő többsége számára fel sem tűnt, hogy a köztisztasági vállalat évek óta nem gondoskodott a kutyapiszok eltakarításáról.
A fiatalkorú elkövetőket meglepetésként érte az eljárás megindulása. Érezhetően fogalmuk sem volt az elkövetett cselekmények jogi súlyáról, az egész ügyet csak az eljárás megindulását követően kezdték el komolyan venni. A szülők egy része nyitottan állt az eljáráshoz, míg néhány szülő csak a hatósági rábeszélés eredményeként vett részt az eljárásban. A szülők többségét érthetően nem rázta meg az ügy, fontosabbnak tekintették a csemeték kritikátlan védelmezését.
A fiatalok osztályfőnöke számára újdonságot jelentett az eset. Némileg érdekes módon elsősorban az iskola jó hírét féltve, mindenképpen el kívánta érni az ügy lokalizálását, és mindenképpen a nagyobb nyilvánosság elkerülését.
A Hivatal vezetésének egy része kaján kárörömmel fogadta az esetet, igazolva látta korábbi ellenállását az objektumok kihelyezése kérdésében. A szabálysértési előadó feladatát korrektül ellátva, pozitívan támogatta egy resztoratív jellegű ülés lebonyolítását, aminek megszervezését az Egyesület vállalta magára.
Milyen nehézségek merültek fel az ülés szervezése kapcsán?
Az első nehézséget az jelentette, hogy az érintettekkel meg kellett ismertetni magát a resztorációs eljárást, ami mindenki számára teljesen új volt. Ezen belül is a legnagyobb nehézséget a fiatalok szüleinek beszervezése jelentette, akik eleinte nem is értették a megcélzott eljárás lényegét. A helyzetet megkönnyítette, hogy a szabálysértési eljárás megindulását követően az ügy urává a szabálysértési előadó vált, aki viszont pozitívan, a kellő rugalmassággal állt az eljárás lefolytatásához, és az ő ráhatására a szülők is hajlandóak lettek a személyes részvételre.
Az ügy viszonylag nagyszámú érintettje miatt olyan megoldást kellett kidolgozni, amelyben minden érintett motívumára és szükségletére fény derül. E mellett lehetőség szerint törekedni kellett olyan jóvátételi megoldás közös kidolgozására, ami egyrészt kellő arányban van az elkövetett cselekményekkel, másrészt pedig egyik érintettben sem marad rossz érzés a történtekkel kapcsolatban.
Mindezen szempontok mérlegelése eredményeként az eljárás technikáját illetően valamennyi körülmény a konferenciamodell alkalmazása mellett szólt. Mindenképpen szükségesnek látszott, hogy a fiatalok együttesen szembesüljenek az ügy valamennyi aspektusával, valamint személyesen vegyenek részt a megoldási lehetőségek kidolgozásában.
Tekintettel az elkövetett cselekmények viszonylag nagy számára és ezzel együtt egyenként csekély tárgyi súlyára, az elsődleges hangsúlyt nem a konkrét sértettek kártalanítására kellett fektetni, hanem
- törekedni kellett egy bizonyos fajta kollektív jóvátételre, ami a városrész lakosságában is helyreállítja a bizalmat a program iránt;
- megfelelően pozitív kommunikációs üzenetet hordoz minden érintett számára;
- és mindezekkel együtt megfelelő nevelő hatással is bír a fiatalok számára.
Milyen típusú jóvátételt lehetett megcélozni?
Az előzetesen létrejött konszenzus szerint a jóvátételnek elsősorban arra kellett irányulnia, hogy a városrész lakossága újra komolyan vegye a köztisztasági programot. A konfliktus megoldási lehetőségeinek felmérése körében az Egyesület képviselte a sértett feleket, és ennek szellemében történt meg az ülés előkészítése is. A hivatalos szabálysértési eljárás keretei szerencsére lehetővé tették, hogy a hangsúly ne az eset meddő szankcionálására, hanem a lehetőség szerinti tényleges jóvátételre helyeződjön a fenti szempontok figyelembevételével.
Az eljárás lefolyása
Az eljárás hangulatát alapvetően meghatározta az, hogy a fiatalok és szüleik annak tudatában vettek részt rajta, hogy amennyiben a resztoráció pozitív eredménnyel zárul, úgy a hivatalos szabálysértési eljárás megszüntetésre kerülhet. Ezzel együtt törekedni kellett arra, hogy a résztvevők megfelelő aktivitást mutassanak, és az elkövetők ténylegesen átérezzék az általuk okozott helyzet súlyát.
Ennek megfelelően a technikai kérdések megtárgyalása után az eljárás kezdeti szakában a sértett feleket képviselők ismertették az ügy valamennyi körülményét, és az okozott sérelem következményeit.
Előre látható módon sem a fiataloknak, sem szüleiknek nem volt tudomásuk sem arról az erőfeszítésről, ami az objektumok kihelyezését megelőzte, sem pedig a cselekedetek tágabb következményeiről. A konferenciamodell előírásai szerint folytatott tárgyalás során a fiatalok ténylegesen és rendkívül kreatívvá váltak a különböző jóvátételi lehetőségek kitalálásában.
Ezen a téren azután a legnagyobb nehézséget éppen a felmerült ötletek moderálása jelentette, illetve meg kellett találni a tényleges jóvátételt leginkább szolgáló megoldásokat. Ebből a tekintetből nézve az eset többféle irányt vett, konkrétan 3 jóvátételi megoldás került rögzítésre. Végső soron sikerült olyan megállapodásokat kidolgozni, amelyek szerint mindhárom jóvátételi technika mindegyike tartalmazott a fiatalok számára viszonylag kedvező, és kevésbé szimpatikus elemet is.
Az egyik csoport tagjai meghatározott ideig, 1 hónapon át vállalták, hogy saját maguk végzik el az objektumok megfelelő ürítését. Maga a tevékenység jellege nem volt túlzottan szimpatikus a fiatalok számára, előnye volt viszont, hogy a munka bármikor elvégezhető volt, és ebből következőleg megfelelő anonimitást biztosított a résztvevők számára.
A másik csoport tagjai 4 hétvégi napon elvégzendő kertészeti, parkosítási munkát vállaltak el az Egyesület aktivistáinak részvételével. Ez a tevékenység lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy viszonylagos anonimitás mellett egyáltalán megismerjék a parkgondozás alapjait.
A harmadik csoport tagjai szórólapok terjesztését vállalták, amelyek egyrészt az objektumok megfelelő használatáról szóló tájékoztatót, másrészt egyéb köztisztasági felhívásokat tartalmaztak. Ezen csoport tagjai a viszonylagos kényelem mellett kénytelenek voltak egyénenként megjelenni a városrész lakossága előtt.
Valamennyi résztvevő konstruktív hozzáállása eredményeként sikerült az ügyet egy, de viszonylag igen hosszú tárgyalás után eredményesen befejezni. Az ülés eredményeként rögzítésre került megállapodások megszületését valamennyi résztvevő pozitívan élte meg. A megállapodások betartását, az utánkövetés lefolytatását az Egyesület vállalta magára azzal, hogy pozitív visszacsatolás esetén a szabálysértési eljárás megszüntetésre kerül.
Mik voltak az eset legfőbb tanulságai?
Az egész eljárás folyamán a legszembeötlőbb az a teljes tájékozatlanság volt, amit valamennyi résztvevő tanúsított a mediációval / resztorációval kapcsolatban. Rendkívüli energiabefektetést igényelt önmagában az is, hogy egyáltalán az eljárás alapjait megismertessük az érintettekkel, és ezt követte az eljárásban való részvételre való meggyőzés.
Ismételten meggyőződhettünk arról, hogy mennyire nehéz kimozdítani egy megszokott, bejáratott csatornából az emberek gondolkodását, és mennyi energiát igényel bármilyen újdonság elfogadtatása akkor is, ha ez elvileg mindenki számára csak előnyökkel jár.
Elgondolkodtató volt, hogy mennyi energiabefektetést igényel magának a resztorációs eljárásnak is a végig vitele, illetve ezzel szemben mennyire sematikus és viszonylag egyszerű egy normál szabálysértési eljárás. Az utánkövetés szintén sok idő- és energia-ráfordítást igényelt, így nehezen képzelhető el, hogy külön menedzselés nélkül tömegesen el tudna terjedni e technika, mégha bármily előrevivő is.
Az eljárás eredménye
Általános eredményként azt lehetett elkönyvelni, hogy sikerült néhány olyan személlyel magának az eljárásnak a létezését megismertetni, akik eddig nem is hallottak róla. Ennek következtében nyílt némi esély arra, hogy az eljárás esetleg a jövőben is alkalmazásra kerül.
A resztoráció alkalmazásának konkrét eredménye a fiatalok tekintetében a következőek voltak:
- lehetőségük nyílt találkozni olyan társadalmi szervezettel, amelyik tenni is kíván valamit a lakókörnyezet rendbetétele érdekében;
- valamilyen szinten megismerhették a közigazgatási eljárás egy szegmensét;
- részt vehettek a helyreállító tevékenységben, számukra új munkát végezhettek;
- a szabálysértési eljárás megszűntével elhárult a büntetési fenyegetettségük, és semmilyen negatív következménye nem lett az esetnek.
Az eset remélhetőleg tanulságul szolgált nemcsak a konkrét érintettek, hanem ismeretségi körük számára is, és a maga módján talán hozzájárult a fiatalok normális fejlődési irányba való tereléséhez is.
Nincsenek üzenetek