hu
Iratkozz fel a hírlevélre!


Helyreállító igazságszolgáltatás

Facebook
Könyvajánló
Partnerek és támogatók

Regisztrálna?

Ütközések

2014. 10. 27.

 

Nehéz. Nehéz elkezdeni írni, összeszedni a gondolatokat és érzéseket most, hogy nekilátok a feladat elkészítésének észlelem csak igazán, mennyire eltemettem magamban mindezeket…

2013 január 04. 17:38. Kellemes téli időjárás, tiszta, friss levegő, se köd, se jég, se hó, száraz utak, tökéletes látótávolság. Haladunk a négysávos úton a városon belül, a megengedett sebességet betartva, tökéletes pillanatok, csodálatos férjem beszél, éppen kabátlefejtés magamról, visszahelyezkedés az anyósülés kabátvackos meleg fotelébe, egy hirtelen látomás, mintha felülről, több méteres magasságban látnám a másikat. Figyeltem a magaslatból, hogy mit csinál, túráztatta az autója motorját, elege volt a várakozásból, éreztem a feszültségét, és ott volt a pillanat. A másik döntött. Egy mozdulattal, óriási gázfröccsel megfordult, a négysávos úton, u alakban. Dupla záróvonalon. És találkoztunk. Láttam fentről, hogy bekövetkezik, szóltam a férjemnek: kijön. Ennyi fért bele a pillanat törtrészébe. Korrigálni nem volt esély. Becsapódás, recseg, törik minden, pörögnek az autók, nyílik a légzsák, ömlik a vér az orromból, érzem, ahogy a jobb lábam darabokra törik. Lassított felvétel. Mentők, tűzoltók, rendőrök, adrenalin. Kiszednek a kocsiból, hordágy, kórház. Traumatológia. CT, röntgen, sokk. Közlik a jó hírt, a koponyám és a gerincem nem sérült. A sarokcsontom 9 darabban, műtét, de szerencsés vagyok, mert a bokám és a térdem csak két-két darabban, azt nem kell operálni. Szuper. Még mindig nem fogom fel. Engem operálni? Soha nem voltam kórházban. Fekvés 4 hónapig?  Újra kell tanulni járni? Majd egy év múlva újra műtét és megint rehabilitáció?

Ááá, nem ez nem is velem történik. Szerintem mindjárt felébredek. Felébredtem, 6 óra múlva az adrenalin szint lezuhant és megjött a fájdalom. A traumatológus azt mondta, hogy három szülés fájdalmát éli most meg a testem, ha osztályozni kell a helyzetet.

Önkívület, Tramadol, látomások. Két nap múlva műtét, addig beledöglök a fájdalomba. Megműt a sarokspecialista, öt nap fekvés, aztán hazaszállítanak a beteghordók. Nem részletezem. Két hónapig fekvőgipsz, ágyékig. Majd lekerül és csak akkor jönnek az igazi meglepetések. Izmok elsorvadva, még mindig nem lehet talpra állni. Első érdembeli felállásom két lábra április közepére tehető, első lépéseim bot nélkül szeptemberre, első olyan nap, amikor nem fájdalmas a séta 2014 áprilisára. Nem lehet szavakba önteni azt a kínt, amin keresztül mentem, azt a rengeteg éjszakát, amit azzal töltöttem, hogy hogyan ne őrüljek bele a fájdalmakba, a fáradságba, a kialvatlanságba. Ma is tart a rehabilitáció, gyógytorna. Szeptemberig.

Elkövető

A kihallgatás során az elkövető nyilatkozik egy óriási hazugságot. Amekkorát csak elképzelni lehet. Menti magát.

Mediáció

Jön a levél, beleegyezem-e a közvetítői eljárásba? A hazugságok ismeretében nem bírok leülni ezzel az emberrel egy asztalhoz. Elutasítom.

Büntetőeljárás

Folyamatban. Szakértők bevonásával.

Mi lett volna, ha van mediáció?

Nem tudom a választ. Gondolok arra, hogy ott talán elmondta volna a fiatalember, hogy sajnálja, na persze miután az igazság elhagyta a száját. Én hogy éreztem volna magam mindezek után? Nem tudom. A testi kínokat ez csökkentette volna? Nehezemre esik nem haragudni rá, még ha tudom is, hogy a harag engem mérgez. Ezen változtatott volna egy személyes beszélgetés? Képzeljük el, hogy igen. Megértem, hogy ő is ember és hibázhat találkozás nélkül is. Amin átmentem, pontosan tudom, hogy engem erősít, ezer tekintetben, de nem állítanám, hogy vágytam erre a kiképzésre. Na persze ha spirituálisan nézzük, akkor meg kéne köszönnöm, hogy ő akkor arra járt, mint ahogy ő is megköszönhetné nekem, hogy arra jártam. Interakció tehát így is van köztünk, mediáció nélkül is. A kapcsolódás megtörtént.    

Utószó  

A tanórákon elhangzott jogi esetek mindegyikében egyértelmű volt a mediáció relevanciája, valahogy magától értetődött, hogy csak az lehet a megoldás. Korábban volt, hogy kiraboltak, el is tudom képzelni, hogy leülök, az elkövetővel, ez ma már magától értetődik számomra. Fantasztikus lehetőségnek tartom minden szempontból a közvetítő eljárást, ugyanakkor nem tudok elmenni a tény mellett, hogy minden eset más, mint ahogy mindenki más. A megbocsátás, és a lehetőség nyújtása, hogy megbocsátást kérjen a másik oldal nem mindenki számára elképzelhető.

Nincsenek üzenetek

A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezzen be.