Első találkozás a feladattal

Munkám során kapcsolatot tartok a helyi középiskolák vezetőségével és a bemutatkozás során el szoktam mondani, hogy mediátornak tanulok és különböző alternatív konfliktuskezelési módokba nyertem betekintést. Ilyen pl. a resztoratív igazságszolgáltatás, mely iskolai környezetben jól alkalmazható és felajánlom a segítségemet, ha igényt tartanak rá.

Az egyik szakiskolában, örömmel fogadott az igazgató, elmondta, hogy tavaly egy továbbképzésen hallott a módszerről és éppen lenne egy eset, ahol számítanának a segítségemre.

Tudja, hogy ez a módszer nagyon hasznos lehet az iskolában, hiszen a megbélyegzés ellen az integráció irányában hat, ami nagyon fontos, mert évekig kell a gyerekeknek egy osztályba járni, a közösségben kialakuló hangulat nagyban meghatározza az egyéni és a közös munkát.
 
Az eset leírása

A fodrászokat és varrónőket képző 10. évfolyamos osztályban, lopási eset történt. Egy négyes baráti társaság egyik tagjának, Timinek a szünetben eltűnt az újonnan vásárolt mobiltelefonja. A gyanú a társaság egyik tagjára, Szandrára terelődött, aki az osztályban tartózkodott abban az időben.

Szandra tagadta a dolgot, de hamarosan éppen olyan telefonnal jelent meg, amit Timitől elloptak.  Azt állította, hogy most vette a készüléket, és ha hasonlít Timi ellopott telefonjára az csak a véletlen műve lehet. Később változott a történet, és Szandra azt állította, hogy attól a személytől vásárolta, aki Timitől ellopta, de ellentmondásokba keveredett és végül bevallotta, hogy ő vette el a telefont.

Közben Timiék feljelentést tettek a rendőrségen, ahol nyomozás indult, majd 25 000 Ft értékű lopással vádolták meg Szandrát.

Szandra visszaadta Timinek a telefont, de a SIM kártya nem került elő, ezért Timi a kártya árára, 7000 Ft-ra tart igényt.

Szandra közben egyre jobban kívül rekedt az osztályon, sok hiányzása és  igazolatlan órája halmozódott fel, ez miatt már szociális gondozó is megkereste a családot. Egyik nap éjszakára nem ment haza, másnap a rendőrség találta meg. Szandra azt állította, hogy ismeretlenek elrabolták, és fogva tartották. Az iskola és a szülők tehetetlenek, Szandra egyenes úton halad afelé, hogy kimaradjon az iskolából.

Az ügyben érintettek és motivációik

A sértő fél Szandra, aki beismerte, hogy elvette a telefont, de azon túl, hogy visszaadta, nem hajlandó semmit fizetni Timinek és a kommunikáció is megszűnt kettejük között.

Sértett fél Timi, visszakapta a telefont, de további kártérítésre tart igényt.

Iskola, tehetetlen szemlélője az eseményeknek, nincsen lehetőségük beleszólni az ügy lefolyásába, hiszen rendőrségre került, nekik nincsen dolguk, de úgy érzik, ha nem tesznek semmit, az rossz példát mutat az iskola többi diákjának.

Osztály, hetek óta a lopás a téma az osztályban, Szandrával teljesen megromlott a viszony, a lányok különbözően reagálnak a történtekre, van aki „vért kíván”, van, aki szeretne már túl lenni az egészen és békésen folytatni a tanulást.

Timi szülei, ugyan érintettek de Timire bízzák a dolgok intézését.

Szandra szülei, - a lányuk beszámolója alapján- nem nagyon foglalkoznak az üggyel és amúgy is, elhanyagolják, nem értik meg Szandrát.

A hatóság képviselője, a megindult büntetőeljárás miatt. Fontos lenne tudni, hogy egy külön megállapodás milyen hatással van a folyamatban lévő ügyre.

Szociális munkás, Szandra igazolatlan órái kritikus szintet értek el ezért a szociális munkások látókörükbe került.

A módszerről

Miután világossá vált, hogy az ügyben több szereplőnek van fontos szerepe, így az igazgatónak a helyreállító szemléletű modellek közül konferencia modellt ajánlottam.

Vázoltam neki a módszert, miszerint a feladat egy közös beszélgetés megszervezése, ahol részt vesznek az ügyben érintett felek, a sértő és sértett fél támogatói. Az irányított beszélgetés során feltárásra kerülnek az eset motivációi, körülményei, az érintettek akkori és mostani érzelmei, gondolatai, a résztvevőkre gyakorolt hatása és az okozott kár jóvátételének lehetősége.

A konferencia kötött ültetési rendet követ. Kör alakban helyezkedünk el a szobában, meghatározott sorrendben. Áldozat, mellette a támogatója, vagy támogatói, aztán tovább haladva a körön, iskola képviselője, facilitátor, szociális szakember majd az elkövető támogatója, az elkövető, és ha még szeretne támogatót, akkor a másik támogatója, a sort a közösség képviselői zárják, aki esetünkben az osztálytársak.

Az eljárásról tudni kell, hogy
•    a résztvevők önként vállalják a részvételt
•    az áldozat nem válhat ismételten áldozattá
•    alapvető fontosságú, hogy az elkövető, felelősséget vállaljon a tettéért
•    a folyamat bizalmas természetű
•    azonos hangsúlyt fektetünk minden résztvevő szükségleteire, legyen az anyagi vagy érzelmi típusú
•    az érintettek közvetlenül vesznek részt a folyamatban, vállalják az ezzel járó konfliktusokat, érzelmeket

Amennyiben megállapodással zárul a beszélgetés, ezt írásba kell foglalni, amit a résztvevők aláírnak, ezzel jelezve a döntésük komolyságát. A megállapodás megírása, némi időt vesz igénybe, és az idő nyújt lehetőséget egy kis beszélgetésre az általuk hozott étel, ital közös elfogyasztására, mely az első lépését jelenti a közösségbe való visszailleszkedésnek.

Előkészületek

Az előkészítés az eset érintettjeinek megkereséséről szól, amikor egy beszélgetés keretében elmondjuk, miről lenne szó és felajánljuk a részvétel lehetőségét a konferencián.

Elsőként a sértett felet, Timit kerestem meg.

Elmondtam neki, az eljárás lényegét, kértem, hogy válasszon maga mellé támogatót, de jó lenne, ha egy felnőtt is részt venne mellette. Vállalta a részvételt, de a szülei nem, ezért a barátját választotta támogatónak.
Szervezőként nagyon örültem a pozitív válasznak, mert biztos voltam benne, hogy a sértett felet lesz nehezebb bevonni a folyamatba.

Szandrát már elérni is nehézségekbe ütközött, ugyanis nem járt iskolába, telefonszáma nem volt ismert csak az édesapjáé, akiről egy korábbi eset kapcsán kiderült, hogy agresszív ember, nem akartam Szandra háta mögött, először vele beszélni.

Végül az iskolában került sor a beszélgetésre, ahol eleinte Szandra bizalmatlan és zárkózott volt, majd megnyílt és két órán keresztül panaszkodott az életéről.

Elmondta, hogy miután rendőrségre került az ügy, attól fél, hogy a bíróság is kártérítésre kötelezi, és ha most kifizeti a jóvátételt, rosszul fog járni, mert kétszer kell fizetni. Nem bízik a rendőrségben, nyáron lesz 18 éves, azt gondolja, hogy a rendőrség azért húzza az időt, hogy ő nagykorú legyen, és szigorúbb büntetést róhassanak ki rá. Nincsen felnőtt segítsége, aki támogatná az ügyei intézését, aki a dilemmáinak utána járna a rendőrségen, bíróságon, szüleire nem számíthat, nem hallgatják és nem értik meg. Nem motivált abban, hogy az osztály visszafogadja, mert korábban fizikailag bántalmazták az iskolában, azóta nem érdeklődik társai iránt, mindegy neki, hogy visszafogadják vagy sem. Elismerte felelősségét a telefon eltulajdonításában, felmérte, hogy helytelen volt, de nem akart részt venni a helyreállító folyamatban, nem akart tudomást venni a rá váró bírósági tárgyalásról, csak túl akart lenni az egészen.

Sajnos a sértő fél ellenállása, és passzív hozzáállása miatt a konferencia nem jött létre.

Az ügy érzelmi dinamikája az elkövető részéről

Szandra ellenáll a helyreállító folyamatban való részvételnek, nem akar tudomást venni az ügyről csak maga mögött szeretné hagyni. Elismeri ugyan, hogy elvette a telefont, annak is tudatában van, hogy ez nem helyes, de különösebb megbánást nem tanúsít, inkább hárító magatartást mutat, ami a szégyentől való megszabadulás egyik formája. Viselkedése ez ügyben megegyezik az iskolai hiányzások tekintetében tanúsított magatartásával, ahol szintén a hárítást választotta eszközként. Véleménye szerint nincs is olyan sok hiányzás, és ami van, az sem igazolatlan. Szandra ellenállását az is táplálja, hogy fél az osztály reakciójától, nem bízik bennük, hiszen korábban egy testnevelés óra után, osztálytársai fizikailag bántalmazták.

Soha nem érezte jól magát az osztályban így nem jelent neki motivációt a közösség feloldozása, nem kíván visszatérni abba a közösségbe, ahol soha nem is volt igazán megbecsült tag. Cselekedetében az osztállyal szemben fellelhető a semlegesítés, az önigazolásnak az a fajtája melyben tettét utólag a következővel igazolja: „engem is bántottak, ezért megérdemelték”.

Elmondása szerint családja nem támogatja, nem érti meg, ezért véleményem szerint sokat jelentene neki, ha édesanyja vagy apja támogatóként segítené a folyamatban. Egyrészt két-három óra hosszat az összes figyelem rá irányulna a szeretett személytől, és ráadásul szembesülne szülei érzéseivel, gondolataival, a lopás szüleire gyakorolt hatásával, ami nagyban elősegítené a bűntudat kialakulását Szandrában és az empátia megjelenését a sértett félben és a közösség képviselőiben.

És a sértett részéről

Feltételeztem, hogy a sértettet lesz nehezebb bevonni a folyamatba, hiszen ő a telefonját visszakapta, igaz, hogy van még kártérítési igénye, de valószínűleg a hivatalos eljárás keretében a kára megtérítésre kerül.

Meglepetésemre érdeklődött az eljárásról és vállalta a konferencián való részvételt.  Támogatóként a barátját jelölte meg, mert a szülei nem kívántak részt venni a folyamatban.

Az áldozatok, akik gyakran megszégyenítve érzik magukat az elszenvedett sérelmek miatt, jellemzően két módon reagálnak a történtekre. Vagy a megtorlást választják, azt kívánják, hogy az elkövető is élje át az ő sérelmeit vagy elfogadja a jóvátétel lehetőségét, megalapozva ezzel egy kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapuló konferencia légkörét. Timi motivációi között szerepelt a kíváncsiság, hiszen egyrészt érdekelte mi fog ebből a dologból „kisülni”, másrészt értetlenül áll az előtt a kérdés előtt, hogy Szandra miért éppen az ő telefonját vette el, akivel korábban jó viszonyt ápolt.

A folyamat nehézségei

Felmerül a kérdés, hogy esetünkben a helyreállító igazságszolgáltatás kiválthatja-e az elkövetőre koncentráló büntetőrendszert? Timi feljelentésével a lopási ügy automatikusan az igazságszolgáltatás útvesztőjébe került. Nem kizárt, hogy később igazságügyi mediációra kerül sor, de ezzel csak a telefon eltulajdonításának esete oldódik meg, az osztályba való reintegráció nem valósul meg, Szandra valószínűleg kimarad az iskolából. Megoldást egy olyan csoport konferencia jelenthetne, ahol az elkövető, a sértett és az iskolai érintetteken túl, a rendőrség képviselője és egy szociális munkás is részt venne a megbeszélésen, így hiteles és kompetens személyektől kaphatnának válaszokat a hatósági eljárással kapcsolatos kérdésekre, nagyobb eséllyel jönne létre megállapodás, mellyel nem csak a jóvátétel valósulna meg, de az osztályba való beilleszkedés is megoldható lenne.

Nehézségnek éltem meg, hogy a szervezésben egyedül vettem részt, így túlságosan megismertem a feleket, különösen az elkövetőt. Szembesültem a nehézségeivel és, hogy szüksége van egy felnőtt segítőre, amit ha magamra vállalok, akkor nem tudom pártatlanul facilitálni a beszélgetést. Fontosnak érzem, hogy más végezze a szervezést, és más vezesse az ülést.

Az elkövető nem volt elég motivált a folyamatban, nem volt aki támogassa az előkészületek során, hiányzott mögüle a támogató háttér, egyedül nem tudott megbirkózni a problémával.

Nehézséget jelentett, hogy az érintettek fiatalok voltak, de nem gyerekek, így a tegeződés-magázódás nehezítette a kommunikációt. Ahhoz már túl idősek voltak, hogy én tegezzem őket ők pedig magázzanak, ahhoz pedig túl fiatalok, hogy kényelmesen kifejezhessék magukat magázódva. Felajánlottam, hogy tegeződjünk, de neki nehezükre esett engem tegezni, hiszen egy felnőtt voltam az iskolából, részemről azonban a magázódás, volt idegen egy ilyen bizalmas beszélgetéshez.

További lehetőségek

Elfogadva Szandra döntését, hogy nem kíván részt venni az iskolai helyreállító folyamatban, lehetőséget látnék érzékenyítő folyamatra, egy családi csoportkonferenciával. A társadalmi kötelékek rendszerén át, ami esetünkben a szűkebb, tágabb család és közeli barátok, először az iskolakerülés otthoni részét oldanánk meg, így egy támogatóbb, rendezettebb háttérrel vághat neki a büntetőügy jóvátételének.

Családi csoportkonferencia alkalmával a család kezébe adjuk vissza a probléma megoldását, de megtámogatva a döntéshez szükséges háttér információval. A megfelelő segítő szakemberek, szociális munkás, pedagógus, ha kell rendőr, elmondja, hogy ők hogyan tudják segíteni Szandra iskolába járását és milyen következményekkel jár, ha nem sikerül megoldást találni és a hiányzások folytatódnak. Ezek után a családot magukra hagyjuk, de a közelben maradunk, ha szükség lenne ránk, és a bölcsességükre bízzuk a probléma megoldását.

Ajánlanék még kamasz mediációt, ahol a családon belüli problémákat segítenénk megoldani, különös tekintettel a hiányzásokra és a családon belüli támogató légkör kialakítására. Bízva abban, hogy ha Szandra és a szülők sikereket érnek el a saját konfliktusaik rendezésében, akkor bátrabban vállalkoznak a külvilággal is a konfliktuskezelésre.

Felmerült lehetőségként, hogy a bírósági eljárás része lesz egy áldozat-elkövető mediáció, mely szintén segítheti az egész folyamatot abban az esetben, ha követi egy csoportkonferencia, ami nem az áldozattal szembeni jóvátételről szól, hanem a lopás közösségre gyakorolt hatását elemezné, így segítve az integrációt.

Összegzés

A fentiekben leírt eset világossá tette számomra, hogy elengedhetetlenül fontos a resztoratív szemlélet minél szélesebb körben való megismertetése, mert egy-egy bűncselekménynek nem csak a sértett esik áldozatul, hanem érzékenyen érint egy egész közösséget. Egy iskolai konfliktusban különösen fontos a sértő és a sértett fél szükségleteinek feltárása és kielégítése, mert a konfliktus könnyen eszkalálódik és válik a sértő félből sértett, akár úgy, hogy újabb személyekkel bővül a konfliktus, akár úgy, hogy a korábbi sértett válik elkövetővé, megtorolandó a korábban rajta esett sérelmet.

Nem kiragadható azonban a rendszerből csak az elkövető és a sértett, mert párhuzamosan erősíteni kell a családi és a szociális kötelékeket, jól funkcionáló erős közösségek kialakítására van szükség, csak így érhető el hosszú távon pozitív hatás.