Az eset

Két fiatalkorú betört egy házba, tettenérés közben fellöktek egy idős asszonyt, aki nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

Történt egy szombati napon. Helyszín egy magyarországi kisváros. Az elkövető két 15 éves fiú. A két fiatalkorú fiú betört egy házba, melynek tulajdonosai esküvőre mentek. A házhoz külön bejárattal csatlakozik egy kisebb lakrész, melyben a tulajdonos férfi idős nagymamája lakik. A néni már aludt, de zajra riadt, kiment körülnézni, meglátta a betört erkélyajtót és a házban tartózkodó fiúkat. Azok is észrevették őt és ijedtükben, mindent hátrahagyva, menekülni kezdtek, fellökték az asszonyt, aki kisebb zúzódásokat szenvedett.

A két fiú előre kitervelten választotta a házat betörésük célpontjául, mivel tudták, a tulajdonosok házon kívül lesznek. Hogy meggyőződjenek arról, hogy nincs mozgás, a betörést közvetlen megelőzően rövid ideig figyelték a házat.

A tettenérés miatt lopási kár nem történt, csupán a nappali szobát dúlták fel kissé. A rongálási kár értéke kb. 80.000,-Ft.  Az elkövetők ellen feljelentést tettek, sikeres nyomozás után a fiúkat előállították, az eljárás folyamatban.

Az idős nénit, akárcsak a háziakat, lelkileg nagyon megviselte az eset. Biztonságérzetük, mások iránt érzett bizalmuk megingott. A bűneset óta eltelt időben a házat riasztóval szerelték fel.

A szülők értetlenek, nehezen dolgozzák fel az esetet, nagyon szégyellik magukat. Tudták, hogy nem „mintagyerekeik” vannak, de most úgy érzik, hogy a fiúk ezzel túlmentek minden határon. Nem értik, az ő gyerekeik hogy tehettek ilyet.

Az elkövetők

S.Z. 15 éves, egyke, édesanyja idegi problémák miatt leszázalékolva, de gyógyszerekkel szinten tartva. Édesapja munka- és pénzmániás, aki, ha nem a munkahelyén dolgozik, akkor otthoni műhelyében vállal munkát. Tehetősek, de pénzükkel nem élnek okosan. Nem járnak sehová, nyaralni sem, gyakorlatilag a városban zajlik az életük. Édesapja felesége betegsége miatt „felsőbbrendűségét” érezteti vele. Szinte mártírként tekint magára, hogy kitart mellette. Ez az attitűd fia viselkedését is meghatározza anyukájával. Tekintélye egyik szülőnek sincs. A fiú saját feje után megy, iskolában gyengén teljesít. Rengeteget bulizik, éjszaka jár haza, időnként iszik. Előfordult már, hogy otthonról is elemelt és pénzzé tett ezt-azt. Egy „rosszul szeretett” gyerek, aki sosem kapta meg a szükséges időt és figyelmet.
Mindenképp érdemes lenne családterápián is részt venniük.

K.I. 15 éves, a másik fiú osztálytársa, szabadidejükben is gyakran lógnak együtt. Közepes tanuló, kevés ambícióval. Két fiatalabb testvére van, szülei egyszerű, rendes emberek. Édesanyja szalagmunkát, édesapja az építőiparban alkalmi munkát végez. Nem iskolázott, de józan életvitelű, tisztességes család.

Resztoratív körmegbeszélés technikát alkalmazva ültetem össze a feleket. A folyamatban facilitátorként veszek részt. (Elméletben!)

A folyamat

A folyamat célja a sérelmek orvoslása és károk jóvátétele. A sértettek bizonyára választ várnak kérdéseikre: miért éppen ők váltak a bűncselekmény áldozatává, kell-e tartaniuk ismétlődéstől stb.  
A teljes folyamat tekintetében alapszabály, hogy a sértettek nem válhatnak még inkább áldozattá, biztonságérzetük nem sérülhet. A felek részvétele önkéntes.

Az eljárás lépései

1.    A felkérés
Az ügyben érintett valamelyik fél felkéri a facilitátort a folyamat vezetésére. Érzések mentén megfogalmazott egyértelmű célt kell definiálni, mellyel fontos, hogy a facilitátor azonosulni tudjon. Esetünkben cél lehet pl. felelősségvállalás, kapcsolat helyreállítása, válaszok, megnyugvás, kompenzáció stb..

2.    Előkészítés
Első lépésként fel kell vennem a kapcsolatot a másik féllel és be kell „cserkésznem”, érvelve a folyamat pozitív hozadékaival. Amennyiben ebben kudarcot vallok az eljárás ezen a ponton megakad.

Mindkét fél nyitottsága esetén megkezdődhetnek az előkészítő beszélgetések, mely során egyéni beszélgetést folytatok az áldozatokkal (esetünkben hármójukkal közösen), az elkövetőkkel (elkövetőnként külön és tekintettel arra, hogy fiatalkorúak szüleik bevonásával) és a támogatóikkal. Figyelve azt, hogy a két oldal erőviszonyai kiegyensúlyozottak legyenek. Szakértőnek meghívom a helyi családsegítő munkatársát, akit körön kívül ültetek le.                     

A megfelelő előkészítésen állhat vagy bukhat a dolog, ezért kellő időt fordítok a résztvevők megfelelő felkészítésére. Tudniuk kell mi vár rájuk, kinek milyen feladata van, meg kell ismerjék a folyamatot. Fel kell tárni részvételi motivációjukat, megismerni a folyamat kimenetelével kapcsolatos elvárásaikat. Cél az elszenvedett kár csökkentése.

A folyamat folytatásának feltétele, hogy a sértők beismerik a hibájukat, őszinte megbánást, felelősségvállalást tanúsítanak és tenni kívánnak a jóvátételért. A megbeszélésre csak olyan embert hívok, aki kellően konstruktív, eltökélt a folyamat pozitív kimenetele mellett. Az elkövető megbánással, a sértett ne megtorló szándékkal érkezzen, ne akarja megbosszulni az általa elszenvedetteket. Az elkövetők ne kerüljenek megalázott helyzetbe, ne legyenek stigmatizálva, tettüket és ne személyüket utasítsák el.

Amennyiben úgy érzem, nincs akadálya a folyamat biztonságos lebonyolításának időpontot és – lehetőleg semleges -  helyszínt egyeztetek a felekkel.

3.     Találkozó
Facilitátorként felelős vagyok a folyamatért, a keretek meghatározásáért, a pártatlanságomért.

Az elhelyezkedés általam meghatározott sorrendben (először a sértettek) és elrendezéssel történik. Kis névtáblák viselésére kérem a résztvevőket, megkönnyítve egymás megszólítását.

Szintén kötött a megszólalás sorrendje (elkövető, áldozat, áldozat támogatója, elkövető támogatója). A bemutatkozás, a keretek ismertetése és bemutatást követően elsőként az az elkövető szólalhat meg, aki tettét a legjobban megbánta, aki a legjobban motivált arra, hogy az ügy megoldódjon, ha nem vállalnak felelősséget nem mehetünk tovább.

Mindenki lehetőséget kap a történések saját szemszögből való ismertetésére, elmondhatja mi történt, milyen módon érintette a cselekmény, kifejezheti rosszallását, dühét, hangot adhat sérelmeinek, félelmeinek, felvázolhatja szükségleteit a jövőre tekintve. Az elkövető nyilvánítsa ki bűntudatát, fejezze ki szégyenérzet, hogy sérelmet okozott. Az érzések kifejezésének oly módon kell teret adni, hogy az a pozitív végkifejlet felé terelje a folyamatot.
 
4.    Megegyezés
A megegyezés lehet anyagi vagy tettekben megnyilvánuló jóvátétel. Esetünkben bizonyára legalább az okozott kár erejéig anyagi kompenzációt fognak kérni. Hogy a megegyezés biztosan végrehajtható legyen, vessük realitáskontroll alá. Minden pontosan legyen szabályozva, ütemezve, számszerűsítve stb.. Nem jó az a megállapodás, mely jelen nem lévő személyekre nézve tartalmaz kötelezettségvállalást.

A felek esznek-isznak, míg a megállapodás végleges formát ölt, majd aláírásukkal hitelesítik a dokumentumot, akárcsak a facilitátor.
 
5.    Utókövetés
Annak nyomon követése, hogy a megállapodás megvalósult-e. A betartott megállapodás a siker valódi mércéje.

Felmerülő nehézségek és azok kezelése
-    a másik fél nem szándékszik részt venni a folyamatban – tekintettel arra, hogy a részvétel  önkéntes, amennyiben egyik fél elzárkózik a részvételtől, nincs mit tenni
-    a sértő nem tanúsít megbánást és ez már az előkészítő beszélgetésen kiderül  - a folyamat nem kezdhető el
-    a sértő az ülésen nem mutat megbánást – az ülés nem folytatható, a sértett nem válhat még inkább áldozattá
-    elszabadulnak az indulatok – a folyamatért a facilitátor felelős, amennyiben kicsúszik kezéből a kontroll, az ülést be kell rekeszteni
-    a sértett és a sértő nem tud megegyezni (irreális elvárások) – a bíró ítéletet hoz
-    bár születik megállapodás, nem tartják be – utána járhatunk mi ennek az oka, ettől függően újabb ülésre hívhatjuk a feleket

Ténylegesen mit szándékszom tenni?

Az egyik elkövető szülőjével beszéltem, ismertettem vele a resztoratív lehetőségeket. Javasoltam forduljon ebben képzett szakemberhez.

Felhasznált irodalom

Fellegi Borbála: Út a megbékéléshez, Napvilág Kiadó, Budapest, 2009
A szemeszter előadásainak anyagai